Csoportkép

A DOJO TÖRTÉNETE

A Misogi Aiki Dojo 1997-ben alakult, és első edzéseinket az akkor indult Oktogon Dojóban tartottuk. A Misogi mellett a különböző szervezetekhez tartozó Víg Éva, Tosi és Kárászi Sándor is önálló csoportot vezetett. A szerény körülmények ellenére egy jó hangulatú társaság magja jött létre, melyből négyen (Becze Zsolt, Koczkás Józsi, Kriván Andi és Nagy Gyula) már danosok lettek - igaz Andi (fiatal kora miatt) Víg Évánál kezdett a Szamurájtörp gyerekedzésein, csak később csatlakozott a Misogihoz. Az "ős-misogisok" közül az azóta dr-rá lett Szabó Zoli aktív tagja a dojónak.

Az Oktogon Dojo 1 éves működés után - a lakók "áldásos" tevékenysége miatt - megszűnt, így a Misoginak is költöznie kellett. Víg Éva 5 percre az Oktogontól, a Lovag utcában - szintén egy pincehelyiségben - alakított ki egy dojót: a Paprika Dojót. Oda tettük át mi is a székhelyünket. Sajnos ez az edzőterem sem működhetett sokáig, mert a lakók itt sem szerették a "puffogásokat". A Paprika megszűnte után mindenkinek ismét új helyet kellett találnia.

A Misogi a Szentkirály utcai Spartacus edzőterembe kötözött, ahol évekig a tatami 1/3-án edzettünk (a függöny másik oldalán velünk párhuzamosan karate edzés folyt).
Még ebben a korszakban ismerkedtünk meg Jim Sorrentinoval, Saotome Mitsugi shihan egyik instruktorával, aki éppen ekkor Magyarországon járt. Rá egy évre a dojo szervezett egy edzőtábort az ő vezetésével. Jim ekkor adta át Saotome sensei "Takemusu Aiki" kalligráfiáját, amit a shihan a dojónak festett. A nyáron már egy kis csapat ki is utazott Franciaországba, Saotome sensei edzőtáborába. Utána még két nyáron részt vettünk a 10 napos Le Vigan-i edzőtáboron, ahol igen sokat tanultunk az Aikido technikai és szellemi oldalából.
A Spartacus már minőségi változást jelentett a körülmények tekintetében, ám ez sem maradhatott végleges, ugyanis az egész edzőtermet visszaadták korábbi tulajdonosának, a Pázmány Péter Kat. Egyetemnek - így az ottani tatamis terem is megszűnt.

Lassan az a szóbeszéd járta a dojóban, hogy ahová mi betesszük a lábunkat, az a hely hamarosan megszűnik :) Szerencsére a párhuzamos utcában, a Vörösmarty Gimnáziumban sikerült termet szerezni, csakhogy ott nem volt tatami. Ezért - a dojó pár lelkes tagjának kölcsönéből - megvettük az első 20-30 db szőnyegünket, ami már jelentős függetlenséget jelentett. Kb. két és fél évig "húztuk" itt is, aztán az iskolában egy gazdasági igazgató váltás miatt a terembér drasztikusan megemelkedett. Mivel az illetővel - nem csak a mi dojónk - nem tudott zöldágra vergődni, ismét új hely után néztünk.

Mostani helyünkre, a Baranyai téri gimibe ezután tettük át a székhelyünket, ami remélhetőleg már véglegesnek tekinthető (bár erre nem mernék mérget venni). Az évek során a tatami állományunk is szépen felfejlődött, jelenleg 112 m2-en edzünk.

Jópár éve hagyománnyá vált, hogy kora ősszel és tavasszal kimegyünk a természetbe dojó-edzőtáborba, ahol igyekszünk a természettel harmóniában eltölteni egy hétvégét, és főleg fegyveres technikákat gyakorlunk. A "törzshelyünk" Királyréten, a Börzsöny lábánál egy nomád menedékház lett, ahol nincs áram, nincs gáz stb., ám van erdő, patak, jó levegő és jó hangulat.
Emellett (ki-ki ideje és elkötelezettsége függvényében) látogatjuk a hazai edzőtáborokat (Tamura sensei, Savegnago sensei, Suga sensei, Várszegi sensei, Molnár sensei, Makó sensei stb.).

Történetünkhöz az is hozzátartozik, hogy 2001-ben a dojónk meghívására hazánkban tartotta első edzőtáborát Giuseppe Ruglioni sensei, a Ki-Aikido európai vezetője. Utána még két alkalommal szerveztünk neki edzőtábort Budapesten; ezt követően az olasz mester meg is alakította magyarországi Ki-Aikido szervezetét. Ruglioni sensei a mi stílusunktól teljesen eltérő Ki-Aikidójával szintén nagy hatást gyakorolt aikidós fejlődésünkre.

A dojónk irányultságát, eddigi fejlődését döntően meghatározó külföldi mesterek közül ki kell, hogy emeljük a rendszeresen hazánkba látogató Suga Toshiro és Jaff Raji senseijeket - Tamura sensei Giampietro Savegnago senseit, az európai Buiku Kai (Kobayashi Hirokazu shihan szervezete) technikai vezetőjét.
Bár alapvetően a Tamura-iskola technikai rendszerét és oktatási módszerét követjük, nyitottak vagyunk az Aikido másfajta megközelítéseire is, mert véleményünk szerint ezek csak mélyítik technikai tudásunkat és szélesítik a látókörünket. franciaországi tanítványait -, valamint

Dojónkat leginkább az jellemzi, hogy jó a társaság, baráti a hangulat és kevés a merev szabály - mégis működik a természetes rend. Egy emberi értékeken alapuló közösséget igyekszünk megvalósítani, miközben a legfőbb, hogy szeretünk aikidózni.