A vágás ritka és történelmi művészete

(Fumio Demura 1995-ben a Martial Arts Masters-ben megjelent cikke nyomán).

A battodo művészete a vágás oktatására szolgál, miközben növeli a koncentrációt és a szellemi fejlődést.

A japán kardot áthatja a történelem és a titokzatosság. Hónapokig tartó mestermunka eredményeképpen készül el a fegyver, és évekig tartó odaadó tanulással lehet használatát elsajátítani. A filmek csodálattal töltenek el minket, ahogy a szamurájok és nindzsák forgatják kardjukat, elszelve mindent, ami az útjukban áll.

A valóságban óriási készség és koncentráció szükséges a vágáshoz. A japán kard, a jutsu három főfogalmon alapul: kata a iaido művészetben, harc a kendo-ban és vágás a battodo-ban. Batto, iai éskendo együtt alakítják a jutsu-t, avagy a kard technikáját. Mindhárom fogalom szükséges a jó budoka megteremtésére.

A japán kard a szamuráj, a japán harci rend fő fegyvere volt és az uralkodó osztály akaratának érvényesítésére használták. Ez így ment kb. a XV. századtól az 1800-as évekig. A feudális rendszer hanyatlásával a szamurájoknak más módszereket kellett találniuk a gyakorlásra és a képesség fenntartására. A iaido, a kard útja, vagy mint a kardhúzás művészete is, a XVII. században tűnt fel. A iaido még mindig létező, ill. továbbfejlesztett stílusai:

Iaido stílusok
*Omori-Ryu Kobayashi Ryozen Ryu *Araki Ryu
*Hasegawa Eishin Ryu Kurokawa Nen Ryu *Jigen Ryu
Hakou Ryu *Jikiden Eishin Ryu *Kajima Shinto Ryu
*Tamiya Ryu Mugai Ryu Keishi Ryu
*Hayashizaki Ryu *Muso Ryu Toshin Ryu
*Muso Shinden Ryu Suio Ryu Tenshin Ryu
Asayama Ichiden Ryu *Shindo Munen Ryu Tachimi Ryu
*Shinto Ryu Yagyu Shingan Ryu Juden Ryu

*a népszerű stílusokat jelzi

Egyik fő különbség a iaido és battodo között, hogy a legtöbb iai kata előadása térdelő pozícióból kezdődik, míg a battodo többnyire állásból indul. Batto, minthogy harcra tervezték, álló, hiszen nagyon kevés alkalommal kerül a szamuráj csata közben térdelő pozícióba.

Egy lehetséges magyarázat arra, hogy a iai kata miért kezdődhet térdelésből: az erkölcsi szokás. Ha egy hűbérúr hívta kardmesterét, hogy tartson bemutatót, vagy tanítson egy magasabb társadalmi szinten állót, vagy uralkodót, rossz modorra vallana állni. A kendo a kenjutsu-ból és a népszerű japán vívásból fejlődött ki. A kendot gyakorló olyan felszerelést használ, amely követi a hagyományos szamuráj ruházat vonalát. Vívásnál gyakorláshoz bambuszkardot (shinai), katához fabotot (bokken) használnak. Kendoban az kap pontot, aki a megfelelő célpontot üti meg (pl. olyan célpontot, amely az ellenfelet megölné, vagy harcképtelenné tenné egy csatában).

A kendoban is van kata, amely partnerrel gyakorolva segít megtanulni a megfelelő célpont elérését. A battodo a kardművészet végső célja. Igazi harcban a kard kis értéket képvisel, még ha elsőként csap is le a megfelelő helyre, hacsak nem vág. A iaido fő elgondolása szerint el kell képzelni az ellenfelet és kivédeni, ill. támadni kell fel és le, vagy oldalra gyors, folytonos mozgással.

Mivel ilyenkor csak a levegőbe vágsz, a valóságban nem biztos, hogy az elgondolt vágást sikerül kivitelezni. A kendo tökéletes annak megtanulására, hogyan mozogj és üss megfelelő célpontokat, de nem feltétlenül reális. Az ütés mozdulata shinai-al néhány esetben ellentétes mozgás a megfelelő vágási mozdulathoz képest.

Ugyanakkor a iaido a battodo gyakorlását először segíti. A Toyama Ryu Iai/Battodo a 2. világháborúban alakult. A japán hadseregben a katonákat ki kellett képezni a kard használatára harcban. A iaido és a kendo összes stílusát kombinálták, hogy kialakítsanak egy olyan stílust, amely alkalmazható volt csatában, ekkor született meg a Toyama-Ryu. A japán tengerészetnél is létrehoztak egy stílust, melynek irányvonala a hadseregét követte, ezt Takayama-Ryu-nak hívták. A háború után Nakamura Taizaburo megalapította a Battodo Szövetséget. A szövetség a következőket érte el:
• Sok stílust tartalmaz a Toyama Ryu stílus
• A tanulók hakama nélkül gyakorolhatnak
• Teremben és azon kívül is lehet gyakorolni, bármilyen felületen, a faborítástól az üvegig
• Mindenki könnyen megérti a technikát a vágási gyakorlattal
• Tudományosan értékelhető
• Nagyon hasznos a lelki és szellemi fejlődésnek. Battodo gyakorlásnál, igazi kard használatakor tiszta agy, fókuszált gondolat, jól karbantartott test, és kiegyensúlyozott szellem szükséges. Mindez Battodo gyakorláskor megtanulható, mielőtt a vágást megkísérelnék.

Bár a Battodo vágási gyakorlás, sok időt kell áldozni a formák gyakorlására, mint a iaidoban, hogy a kardkészséget és a tudást növeljük. A vágást főleg gyékényfonaton végzik, melyet feltekernek, és néhány napig vízben áztatnak. A megáztatott gyékény sűrűsége hasonló az emberi nyakéhoz, hogy a gyakorló érezze, milyen vágás szükséges a harcban.

Sok gyékényt egybekötve érzékeltethetjük az egész test átvágását. Vágáskor minden részletre gondolni kell: szögek, légzés, vágás típusa, távolság és még sok más szempont. A batto gyakorló azt is hamar megtanulja, hogy az erő nem egyenlő a vágással. A japán kard egyike a legélesebb pengéknek, jó okból. Arra tervezték, hogy szelje át az ellenfelet, ne csak odavágjon.

Vágáshoz körmozgás szükséges, mint amikor a penge hozzáér a gyékényhez. Át kell húzni a gyékényen egy szelő mozdulattal. A kard legjobban vágó területével kell vágni, amely a kissaki-tól számított 6-8 hüvelyk. Hogy a kard megfelelő területét használd, a gyékénytől megfelelő távolságban kell állnod. Túl nagy erőt kifejtve pedig a gyékény meghajolhat anélkül, hogy elvágnád.
A vágási szög is fontos. A legtöbb vágást fentről lefelé 45 fokban végzik (kesa-giri). Ha a penge szöge rossz, a vágás közben kiszámíthatatlanul eltérül a kard iránya. A valós batto harcjátékban a batto mester sok precíz vágást ejt a gyékényen, azután a versenyzők megpróbálják megismételni ugyanezen vágásokat, és az nyer, aki a mesteréhez legközelebb vág.

A játékok közben a szög és a méret a legfontosabb. Még a gyékényből kivágott rész földet érési helye is azt mutatja, hogy a vágás pontos volt-e. Néhány harcjátékon a kata előadása és a vágás hivatott eldönteni, ki a győztes. A Battodo-ban szükség van a folytonos koncentrálásra. Nem szabad félni a kardtól, különben sosem lesz képes az ember vágni, vagy visszatenni a kardot (noto) a hüvelybe, és tisztelni kell a fegyvert, különben megvágjuk magunkat.

Egy másik módszer a feltekert papír elvágása. Ez tulajdonképpen sokkal nehezebb, mint a gyékény, de kifejleszti a tökéletes és gyors vágási technikát.
A karatéban nem számít, milyen művészi egy kata, vagy milyen magasra tudsz rúgni. Amikor védekezel egy támadó ellen, és megütöd, de nem tudod harcképtelenné tenni, a karate értéke csökken. Hasonló a helyzet a kardnál is. Nem érdekes, ha a kardnak gyönyörű a metszése, és arannyal van borítva, ha nem tudod, hogyan kell vágni, érték e felére csökken.

Ezért van az, hogy néhány kard nem csak kinézetéről híres, hanem arról is, hány gyékényt tud elvágni (a szamurájok idejében azon mérték, hány elítéltet tud átvágni), mennyire folytonosan vág, és a penge vágás után hajlik-e. Ez ad a névnek (a kard készítőjének) értéket, sok ilyen pengét tartanak Japánban nemzeti kincsnek.