Egy felkészülés mindig az előző sikeres vizsgától indul, és addig tart míg a mestered ki nem szúrja, hogy pokolian tehetséges vagy és megérettél arra, hogy ugorj egy szintet a szamárlétrán.

Ez a következő fokozat elméletben már a tied, csak a vizsga maga választ el tőle.

Már alig várod a vizsgád napját, hiszen azért fektettél bele annyi energiát, hogy az adott pillanatban ezt kamatoztathasd.

A célod világos, de mire is van szükséged, hogy ezt elérd?

- Először is "tehetségre" mindenképpen, de hát ez adva van, mert sasszemű edződ kiszúrta, hogy vizsgázhatsz.

Tehát ez jó jel, de aztán máris rajta találod magad az eddigi sima út, egyik újra rögös ösvényén.

- Másodszor, amikor szólnak, hogy start és zöld utad van, akkor tényleg menni kell, mert legközelebb sosincs, a csillagok ilyetén állása még egyszer elképzelhetetlen.

- Harmadszor szükséged van normális gyakorló ruhára és felszerelésre. Ha van hakamád az mindig legyen rajtad, mert akkor kevésbé szúrják ki a kisebb fokozatúak,  a tartáshibád, nem megfelelő pozíciód, a technikai pontatlanságod, „ezt nem is így kell leszorítani” stb.

Ezek mind romboló hatásúak Te pedig most építkezel (!) és nem bonthatod vissza azt a falat, amit eddig már felhúztál magadnak. Ha valaki megkérdi, hogy ezt a mozdulatot kitől tanultad, mert ez nagyon gáz? Nyugodtan vágd rá, hogy Tőled. Egyből kérdezz vissza. Miért nem jó? Meglátod, nyugtázni fogja, hogy a technika végül is jó csak kell még bele pár "apróság".

Ha ezt jó sokszor megismétled, akkor egyből tudni fogod magadról, hogy alkalmatlan vagy a feladatra, képtelenség a sikeres vizsgát letenned!

Jó tanács viszont, hogy soha ne sértődj meg, amikor azt akarják megtanítani, amit már tudsz és azt szerinted jól is alkalmazod.

Mindig meg kell köszönni, ha tanítani próbálnak és ezt egoistán sosem teheted.

Az aikido alap gondolata, hogy mindenki tanít mindenkit és mindenki tanul mindenkitől.

A legfontosabb pedig az alázat, elsősorban magaddal szemben, mert az összes sérülés innen fakad.

Ha összeszedett vagy és megvan benned a kellő szeretet mások és önmagad felé is, akkor nem lehet probléma egy sérülés.

Viszont, ha túl akarsz lépni a korlátaidon, pl. gyorsabb, erősebb, ügyesebb hatékonyabb és látványosabb szeretnél lenni, no és persze ezt mind együtt és most a vizsgán, akkor máris vesztettél!

Mert tutira kinyírod valamelyik testrészed, amelyik hajlik.

Na, már most: nem, vagy kevésbé működő végtaggal csúnyán fogsz mutatni a vizsgán, másrészt lehet, hogy el sem jutsz odáig és Te is írhatsz egy cikket: „Hogyan kerüljük el a vizsgát biztosan!” címmel a HBSE weboldalára.

Nem árt készülni a vizsgáztatóból is, persze van akiből lehetetlen, de ezt tekintsd  kihívásnak.

A vizsgát tekintsd egy produkciónak, az erősségeidet meg kell tudni mutatni, a gyengeségeket pedig tudni kell elrejteni, és ami nem megy, mert ilyen is van ám szép számmal, azt elő sem szabad venni.

Továbbá célszerű edzésnaplót vezetni a saját munkádról, tehát egy újabb kedvezőtlen hír, hogy az edzés otthon folytatódik a szellemi tréninggel.

Van akinek jegyzetekre nincs szüksége, Ő a zseni tőle fogsz a legtöbbet tanulni.

Ha eddig nem írtál össze semmit, így most beskatulyáztad magad a zseni szakosztályba, máris több önbizalommal rendelkezel, mint amire a vizsgán egyáltalán szükséged lehet.

Végezetül nem szabad elfelejteni, hogy amit művelünk az egyfajta harcművészet és magában a szóban is ott rejlik a hierarchia!

Tehát először is harc és csak utána művészet nem pedig művészeti harc ennek a vizsgán látszódnia kell, mert különben az egész elveszíti a jelentőségét.

Valahol hallottam egy rövid történetet, ami egy Venn nevű favágóról szólt, aki birtokában volt egy mágikus fejszének.

Ezzel a fejszével Venn bármilyen és bármekkora fát ki tudott vágni egyetlen könnyed suhintással. A fejsze emiatt elképzelhetetlenül értékes volt, de Venn nem tett semmit, hogy elrejtse ezt a felbecsülhetetlen értékű mágikus eszközt.

Mégsem lopták el tőle soha, mert senki más nem tudta sem felemelni, sem suhintani vele, csak a gazdája maga.

A történet tanulsága, hogy a legértékesebb eszköz értéke is önmagában nulla, mert használatához szükségünk van egyfajta felkészültségre, tudásra és készségre, amivel működővé tehetjük dolgainkat.

Ez a tudás hordozza a valódi értéket, nem pedig az eszköz.

Kovács Benedek, 1. kyu