Hagyományos japán harcművészet, amelyet a XVII. század közepén alakítottak ki. A Jodo a bot alkalmazása a szamuráj kardjával szemben.

A XVII. században történt, hogy Muso Gonosuke megütközött Miyamoto Musashival, a kor egyik legjobb kardforgatójával. Musashi két kardos technikájával felülkerekedett a küzdelemben.  Muso Gonosuke visszavonult és meditálás útján próbált olyan fegyvert találni, amellyel felülkerekedhet Musashin. Így született meg a Jo-jutsu, a bot művészete.

A fa rúd természetes anyaga, ideális hossza és mozgékonysága, a tény, hogy mindkét vége használható, hatékony fegyverré tették a jo-t. Végül Muso Gonosuke a Jo technikájával győztesen került ki Musashival vívott második küzdelméből.

A Jo-jutsu technikáit Shimizu Takaji nagymester modernizálta, kialakítva a Jodo-t, a bot útját. A Jodo-t először a rendőri erők kezdtek alkalmazni.

A Jodo nemzetközivé válása igen új keletű, a Shinto Muso Ryu Jodo iskola mára jelentős európai bázissal is rendelkezik.

A Jodo technikáit párosan gyakorolják. Az egyik oldalon a fából készült kard, a másik oldalon a bot. A távolságok pontos felmérése, az időzítés alapos ismerete valamint a test és a szellem tökéletes koordinációjának köszönhetően a két fél bár szemben áll egymással, mozdulataik mégis figyelemreméltó harmóniában vannak. A versenyek hiánya és a tanultak lelkiismeretes betartása lehetővé teszik a hagyományos technikák megőrzését.

A Jodo összes technikája a kard és a bot közötti hosszúságkülönbségen alapszik. A kard, mintegy harminc centiméterrel rövidebb volta lehetővé teszi a jo használójának számára az ellenfélre mért ütéseket, szúrásokat, vagy a létfontosságú pontok blokkolását.